Sziasztok! Meghoztam a kövi részt,és remélem tetszeni fog majd mindenkinek! Jó olvasást! :DD
Kedves naplóm!
-Annyira sajnálom,de pozitivan gondolkodjunk,és jóra gondoljunk,és mindent meg kell tennünk annak érdekében,hogy felépüljön! -mondta Niall,akitől ezt nem is nagyon vártam.-félre ismertelek Matt,lehet még haverok is lehetnénk!
-Nagyon köszönöm,hogy aggódsz,és azt hogy ilyen jókat mondasz.Én is félre ismertelek,és szerintem is lehetnénk barátok.
Ezután a lányom el kezdett fulladozni,köhögni..
-Mivan vele? -kérdezte Niall aggodalmasan.
Én meg csak gyorsan megfogtam ,és szaladtam vele a kórházba,Domcsiék meg utánam.
Nagyon aggódtam,hogy elkések e,és nem tudom megmenteni,mert ez nála hirtelen rohamot jelent,és bármikor meghalhat,ha nem időben viszem be a kórházba.,de idelyében odaértem.
-Kérem mentsék meg a lányomat! Kérem.. -kérleltem az orvost.
-Ne aggódjon uram,megmentsük,minden rendben lesz meglássa.!
-Köszönöm..-ezután már vitték is be egy szobába,és meg csak vártam és vártam..De ekkor már Domcsiék is megérkezdtek.
-Na mivan Alise-el? Mondtak valamit az orvosok? -kérdezték.
-Még én sem tudom,de remélhetőleg nem soká kijönnek,és megmondják,mert már nagyon ideges vagyok,de nagyon!
-Elhiszem,de biztos nem lesz baj! Ne aggódj! -vigasztaltak.
-Nagyon hálás vagyok,azért hogy törődtök velem.Nagyon jól esik,de nem tudjátok,hogy milyen beteg.De remélem rendbe jön!
-Reménykedj! Én érzem,hogy minden rendben lesz! -mondta Domcsi határozottan.
-Hát nem is tudom..-de ekkor ki jött az orvos.-Na mivan vele? Kérem mondja el doktor úr! -faggattam.
-Uram,semmi oka nem volt az aggodalomra,mert ez természetes folyamat volt a gyogyulása felé! Minden rendben van vele és nem sokára rendbe jön!
Ekkor pár percre megdermedtem az örömtől,és átfutott bennem az érzés,hogy a kislányom nem fog meghalni,hanem életben marad,és nevelhetem tovább,és mindennap együtt játszhatok vele,és megint jó lesz minden.A lányom él,és egészséges lesz,nem soká rendbe jön.
-Matt? Hallasz? -vágott bele a gondolataimba Domcsi
-Jajj..Bocsánat,de elgondolkoztam! Nem is tudok megszólalni..Hát nagyon örülök,el sem lehet ezt mondani mennyire..
-Istenem..Nagyon örülünk neki.Köszönjük. -mondta Domcsi az orvosnak.
-Mikor lehet haza vinni? -kérdezte Niall
-Most azonnal,mert nincs semmi baja,de ha bármi furcsa dolgot észlelnek akkor hozzák be nyugodtan,én itt vagyok!
-Nagyon köszönjük.Akkor visszük is. Viszlát. -köszöntünk el,és ezután bementünk Alice-ért a szobába,és vittük haza.
Közben Berlinben *
Emma szemszöge
Már megérkezdtünk Berlinbe,de nagyon hiányzik már is Zayn! Mondjuk már vagy 1 hete nem láttam,de már szerintem nem is fogom.
-Kicsim,jól vagy? -kérdezte Johny
- Miért ne lennék jól? Teljes mértékben jól vagyok! Minden rendben,ne aggódj! -próbáltam a szomorúságomat leplezni.
-Biztos? Mert nem úgy tűnik.De ha azt mondod,akkor biztos úgy van!
Annyira úgy érzem lassan,hogy nem is szeretem,mert szinte már nem is szoktunk beszélgetni se,semmi..Nem is tudom,de Zayn nagyon hiányzik az biztos!Haza értünk,és már megint pakolni kellett ki a cuccainkat,de szerencse,hogy csak pár ruhát tettem el,mert úgy is 1 hét és megyünk vissza,de én véglegesen ott szeretnék maradni,de erről még senki sem tud,csak én.
Amikor éppen pakoltam a cuccaimat,akkor jött be Johny,és egy nagyon rossz dolgot közölt velem.
-Kicsim,Nem zavarok? Mert szeretnék neked mondani valamit,aminek lehet nem fogsz örülni!
-Nem zavarsz! Mi lenne az? -kérdeztem aggodalmasan.
-Az hogy nem megyünk többet Londonba,hanem itt maradunk,mert nekem ez a hely nagyon tetszik.
Ekkor a gondolataim még jobban összekuszálodtak,és még szomorúbb lettem.Nem megyünk többet Londonba?Amikor én ott szeretnék élni,és gyülölöm Berlint..De mostmár nem fogok neki engedelmeskedni,lehet hogy nagy bátorság kellett,de kimondtam.
-Nem! Nagy tévedésben vagy,mert én nem fogok itt élni,hanem 1 hét múlva vissza megyek Londonba,és onnan soha többé nem jövök vissza,hanem ott fogok élni..
-És te azt hiszed majd te eldöntheted ezt? Nem! Együtt döntünk,mert össze tartozunk,és..
-Johny,ide figyelj! Engem nem érdekel te mit akarsz,de én nem fogom azt tenni,amit te akarsz,mert nekem soha senki nem mondta meg mitcsináljak,de én türtem azt amit te csinálsz,parancsolsz ,és azt tettem amit te akartál,mert vakon szerettelek vagy szeretlek,de ennek vége! Vagy elfogadod amit akarok,vagy végeztünk..
-Hogy beszélsz te velem? Ki vagy te?Te csak egy nagy senki házi asszony vagy,aki nem beszélhet így a pasijával! Majd akkor végzünk,amikor én úgy akarom.-ekkor megfogott a hajamnál fogva ,és beráncigált az ágyba,és össze vissza ütött,ahol ért.
-Johny,fejezd be! Nem lesz az amit te mondasz..-ezután leráncigálta rólam a ruhát,és ott megerőszakolt.
Zayn szemszöge
Hallottam Nialltől,hogy Emmáék vissza mentek Berlinbe.Agyaltam egy csomót,és végül úgy döntöttem,hogy megküzdök Johnyval,és csak akkor hagyom békén Emmát,ha a szemembe megmondja,hogy nem szeret,ezért utánuk mentem szó nélkül.
Domcsi szemszöge
Nagyon örültem,hogy Matt lánya jobban van,és nincs baja.Nem ismerem még a lányát,de máris megseredtem,mert nagyon édes,és annyira sajnáltam,amikor úgy nézett ki,de az a fő,hogy már minden rendben van vele,és nem kell aggódni.Ezután későre járt,és úgy gondoltam idelye Niallel mennünk,de nagyon örültem,hogy végre kibékültünk,és hogy Mattre nem féltékeny,és már nincsenek rosszba.
-Matt,azt hiszem mi már indulunk is,de holnap gyere el ebédre,és hozd el Alice-t is.Oké ? Na szia,jó éjt.
-Oké,mennyetek csak! Köszönöm a segítséget,és hogy itt voltatok!Oké,elmegyünk holnap! Na sziasztok! Nektek is jóéjt., -köszönt el ő is.
És elindultunk hazafelé..Haza értünk,és gyorsan le zuhanyoztunk,és mentünk aludni,hangsúlyozom.ALUDNI!!!!!!!
-Jóéjt,szivem! Szeretlek! -köszönt el Niall.
-Jóéjt! Én is nagyon szeretlek! Álmodj szépeket,de lehetőleg rólam!
-Neked is! Csak akkor,ha te is rólam!
-Én mindig rólad álmodom,na jóéjt.
-Én is .Jóéjt..
Emma szemszöge
Én nem hittem volna,hogy Johny ilyen ,mert bíztam benne ,és szerettem,z az érzés hirtelen csak így elszállt volna,hogy a szüzességem így fogom elvesziteni.De el is hagyom most azonnal.
-Hogy tudtad ezt tenni velem? Te szemét,disznó,állat! Elegem van belőled,gyűlöllek! Takarodj a házból,MOST!
-Ha nem fogod be a pofád,én esküszöm megöllek,ha el mered valakinek mondani,akkor én..
De ezután gyorsan kiszaladtam a szobából,de nem volt omár itthon senki.Láttam hogy JOhny is szalad le,és én meg gyorsan kiszaladtam a házból a telefonommal,és a kabátommal.Nem tudtam hova,és merre meneküljek előle.Szaladtam,és szaladtam és ekkor bele botlottam valakibe..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése